kedd, szeptember 22, 2015

dalok és élek

Kedves kitartó visszalátogatóim!

Igazából nincs időm ilyesmire (hű de nagyszájúan hangzik), de nem bírom tovább, muszáj életjelet adnom a blogomon, szóval tadááám, meghoztam a következő bejegyzést kicsit több, mint egy hónap után. Nagyon sajnálom, hogy ennyire elhanyagolom a blogolást, mert találtam benne értelmet és hasznot, az önkifejezés egy egészen különleges módja, és szeretem is csinálni, az meg, hogy vannak emberek, akiket tényleg érdekel amit kirakok, elképesztő, nekik ezúton is hálásan köszönöm! <3
Most, hogy letudjam a lelkiismeretemet és mégis valami értelmessel bővítsem a lábnyomomat a világhálón, pár olyan zenét osztok meg veletek, melyek az elmúlt időben nőttek hozzám. Ecce!



Jenn Johnson visszatérő vendég errefelé, és mindig mutat 
valami újat



ez itt A LEMEZ. emberek, ez az album eszméletlen! 
mióta felfedeztem magamnak, már vagy 7x végighallgattam,
és nem tudom megunni... erre fogják feltűzni a szalagjainkat is majd,
ha minden igaz - vagyis két számra erről a lemezről. fantasztikus, gyönyörű, ááá!




Amanda Cook lemeze 25-én fog kijönni, és én már alig várom.
erősen gondolkodom rajta, hogy megrendelem, mert egy csoda.
ez a dal annyira de annyira inspirált, a refrén szövege egyszerűen letaglózó!



egy másik dal a Brave new worldről, szintén fghkgjfhs



és ez is onnan
...


ezt pedig csak úgy bónuszba, mert véletlenül megtaláltam és mennyire király már!



pont annyira, mint nyári munkahelyem himnusza



És most egy kicsit bajban vagyok, mert így hirtelen nem ugrik be a többi dal... Viszont időm véges, és kétségbeejtő, hogy úgy érzem, kiestem a blogolás gyakorlatából, wáá, szóval megyek is... amint tudok, jelentkezem, vagy itt, vagy a Hédin. 

viszlát!


csütörtök, augusztus 20, 2015

vélemény

A minap kaptam egy névtelen kérdést, amiben annyi állt, hogy mi a véleményem a bevándorlókról. Szeretném most kifejteni, remélem, sikerül.


. bevándorlók,
   NEM bevágódók .
MOSTANÁBAN, HA A KELETIBEN JÁROK, mindig kerek szemekkel bámulom azt a rengeteg embert, akik a kordonokkal elkerített területen fekszenek, ücsörögnek. Le se tudom venni róluk a tekintetemet, annyira megrendítő az, amit látok. Legutóbb épp elcsíptem egy családot: az apuka fogta a kisfia kezét, aki ordítva sírt valamiért, az anyuka pedig, a másik kisgyerekkel, csöndesen követte a férjét. Az emberben azonnal feltámad ilyenkor az empátia. Megkérdeztem magamban, hogy Istenem, mi lesz ezekkel az emberekkel? Elmenekültek a saját hazájukból, mert ott vagy éheztek, vagy rettegtek, vagy majd' megőrültek a fegyverropogástól - vagy mindhárom egyszerre. Szóval eljöttek onnan, több ezer kilométert gyalogoltak, hátrahagyták a múltjukat, a fiatalok idős rokonaikat, és elindultak egy hátizsákkal, egy szatyorral, és egy maréknyi reménnyel a zsebükben. Ahogy erre gondolok, úgy érzem, mindent meg kell tenni értük, azért, hogy biztonságban megérkezzenek oda, ahová igyekszenek. Ez az egyik oldala annak, ami felágaskodik bennem: segíteni őket, adni nekik a sajátomból, átérezni azt, amit ők. Ilyenkor nagyon nehéz reálisan gondolkodni, de szombaton igazán felnyílt a szemem valami olyanról, amit addig is kapizsgáltam.
Az a helyzet, hogy marha jól ki van találva ez az egész. Vegyük szépen sorjára, hogy mi vezetett idáig! Igazából nem kell sok mindent végigvenni, mert egyetlen dolog az oka: a háború. A Közel-Kelet nem más, mint egy puskaporos hordó "emberrepeszekkel" tele, és most felrobbant, a repeszek pedig Európa felé röpülnek. Úgy tudom, 600.000 ember jött eddig, de az is lehet, hogy ennyien csak Magyarországra. Én tudom, hogy ilyen helyzetben fontos az empátia, de kérlek, ne nézzetek szívtelen állatnak a következő sorokért! Nagyon fontos, hogy tudjuk reálisan látni ezeket a dolgokat, és ne ragadjanak el az érzelmeink. Ez a rengeteg menekült nagyjából mind muszlim vallású, az iszlámról pedig tudjuk, hogy nem az a vallás, ami olyan nagyon szeret integrálódni. A muzulmánoktól nem lehet elvárni, hogy európaiként viselkedjenek, ellenben a muzulmánok elvárják tőlünk, hogy muzulmánként viselkedjünk - ha nem is most azonnal, de előbb-utóbb. Ezt azért merem állítani, mert ismerem annyira az iszlámot az eddig történtekből, hogy tudjam: ebben a tekintetben nem enged (de mondjuk másban se nagyon). Leszögezném, hogy nem ítélkezni akarok, csupán tényeket közölni!
Nemrég felröppent például a hír, hogy Kőbányán mecsetet akarnak emelni - annyi volt az akadálya, hogy az állam lefoglalta a 2024-es olimpiai tervezethez. Aztán ott volt az a legutóbbi eset a debreceni menekülttáborban, mikor valaki megtaposott egy Koránt, és ezért az emberek kitörtek a táborból, kukákat gyújtogattak, kiabáltak és egyebek. Biztos vagyok benne, hogy halálra rémítették a helyieket! És, tegyük fel, ha ezek az emberek megtelepszenek itt, és mondjuk Abdullah szomszédja János lesz, akinek nem tetszik az iszlám, és ezért (legrosszabb esetben, mert János egy rosszindulatú magyar ember - amiből ugyan már, nincs olyan sok... #SE) kitép egy lapot a Koránból... szóval János megrongál egy Koránt, és akkor mi fog történni? Abdullah megveri Jánost, vagy Abdullah felgyújtja a kukát, vagy Abdullah hívja Abbászt és Ibrahimot, és hárman szétverik János autóját? Nem vagyok nép- vagy vallásspecialista, de a nemzetiségem és a belső beállítottságomnak köszönhetően ismerem annyira a magyarokat és az iszlámot, hogy tudjam: nem, a kettő nem lenne meg egymás mellett. A magyarok az első nap után kiakadnának, mikor a müezzin hajnali kántálására kelnének fel. És aztán mi jönne? Minden sarkon ácsorogna egy mutava, hogy megbüntesse az erkölcstelen magyar, de úgy általában, európai nőket? Nekünk is kötelező lenne burkát, csadort viselni, a homlokomra tetoválnák, hogy keresztény vagyok, az osztálytársaméra meg azt, hogy zsidó, és utálnának minket? A Bálna helyére mecsetet húznának? Lehet, hogy túlzok, de szándékosan. Látom, és mindannyian látjuk, hogy mi folyik a Közel-Keleten. Persze, az Iszlám Állam radikális, de mi a biztosíték arra, hogy az európába beözönlő muzulmánok között nincsenek radikálisok, vagy azok, akik nem radikálisok, látva az itteni erkölcstelenséget és nihilizmust, nem radikalizálódnak? 
Németh Sándor, a gyülekezetünk vezető lelkésze elég ijesztő, de annál inkább reális és jogos
forgatókönyvet vázolt. Ha Strasbourg Európában kötelezővé teszi a melegházasságot, akkor szükségszerűen a muszlimoknak is a poligámiát, ennek következtében pedig rengeteg, rengeteg muzulmán vallású ember lesz nyugaton, nagyon rövid idő alatt! És mivel az iszlám nem integrálódik, ezért a végeredmény nem más, mint a globális iszlamizáció.
Végtére tehát, a szellemem és az érzéseim hadilábon állnak egymással, mint úgy általában mindig. Egyrészről szánom szerencsétlen embereket, akiknek el kell menekülniük a saját hazájukból, másrészről viszont meg vagyok rettenve attól, ami a levegőben van. Nagyon nehéz idők jönnek, emberek, mi pedig csak ülünk otthon, csinálgatjuk a kis blogjainkat, rajongunk a kedvenc énekesünkért, és azon aggódunk, hogy lepattant a körömlakkunk. És ez hatalmas baj. 
Sokkal több szellemi intuícióra van szükségünk ahhoz, hogy megérezzük az apró rezgéseket a bőrünkön - noha mostanában nem apró rezgések érkeznek, hanem dübörög az egész világmindenség. Hiszem, hogy korszakváltás előtt állunk, és, kedves kortársaim, ennek pontosan mi vagyunk a főszereplői. 
Kérlek, vegyétek észre ezt, és tegyetek a saját jövőtök érdekében!


a VIGYÁZÓ! cikke a különös égi jelekről - KATT!
szintén ők írnak a csoportos házasságról - KATT! - KATT!
keresztény szemmel a bevándorlókról - KATT!



péntek, július 31, 2015

válasz #2

Azt állítod, idegesít ha darab húsnak néznek. Miért? Ez a másikban kialakult jelenség, rád nem kellene hogy hasson. Szánhatnád a másikat hogy olyan, amilyen. De benned miért alakít ki ilyen érzést? Le kellene pattannia rólad. De nem pattan, sőt felhúzod magad. Miért? Ennek menj utána.‎
Már ne is haragudj, de erre a buta kérdésre már megadtam a választ. Pontosan azért zavar, ha darab húsnak néznek, amit a Biblia mond a testemről. Az I. Korintus 3:17 ezt írja: Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti. Hadd tegyek ehhez a részhez hozzá egy másikat is még a Máté 5:28-ból, amit Jézus mondott: Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha összerakod a kettőt, világossá válik számodra is, hogy mire szeretnék kilyukadni. Isten Igéje szerint az, aki gonosz kívánsággal néz egy nőre, ergo megbámulja a nőiségét (a fenekét, a melleit stb, amit kirak a kirakatba), az máris paráználkodott/elesett vele bűnben - pedig "csupán" annyit tett, hogy végignézett a hölgyeményen. Namármost. Bárki bármit mond, egy ilyen mértékben szexuálisan túlfűtött világban, mint a miénk, még azt is megbámulják, aki nagykabátban vagy laza, nem tapadós cuccokban van, hát még azt, aki haspólót vagy seggrövidnadrágot vesz fel! És itt kezdődik a nők és lányok felelőssége, akik még jobban kiszolgáltatják magukat a férfiaknak. Biztos vagyok benne, hogy előbb erőszakolnak meg egy lengén öltözött nőt, mint egy olyat, aki tisztességesen ruházkodik. Persze, persze, sosem a nők a hibásak... Oké, nem ők követik el az erőszakot saját magukon, de attól még ha nem is minden, de nagyon sok esetben igenis a nők is hibásak, akik gusztustalanul, kihívóan öltözködnek. Ezért nem akarom, hogy akármennyire is megbámuljanak. Lehet, hogy a másikban kialakult jelenség, de attól még az én testemet bámulja, és a szívében azzal követ el bűnt, amiből én kösz, de nem kérek. Hála Istennek, lepattan rólam, mert a kegyelemnek köszönhetően az én testem meg van szentelve Jézus vérével, szóval amit más elkövet gondolatban, ahhoz nekem igazából semmi közöm - HA - semmi olyat nem teszek, amivel direkt felhívom magamra a hímek figyelmét. Szánom a másikat azért, amilyen, de ez még nem jogosít fel arra, hogy lenge ruhácskába bújjak, amiből mindenem kint van, aztán mikor látom, hogy valaki megbámul, let's shake my butt, és "Szerencsétlen nyomorék, hozzám aztán egy újjal nem nyúlsz..." Mert ilyen esetben se erkölcsös, se krisztusi nem vagyok, tehát keresztény sem. Ezért hát felöltözöm normálisan, imádkozom a védelmemért, és hiszek abban az ígéretben, amit Pál vetett papírra a Korintusban. Isten megrontja azt, aki erkölcstelenül bámul végig rajtam. Miért? Mert az én testem az Ő Szellemének temploma, nem pedig holmi bordélyház. 

Nagyon mélyre van fojtva benned a szexualitás. Aminek a végeredménye az, hogy tiszta maradsz. Csakhogy tisztának maradni nem csak elfojtással lehet. Létezik olyan út is, amikor teljesen összhangban vagy magaddal, és mégis megőrzöd azt, amit meg akarsz.‎
Már ne is haragudj (másodjára se), de amit leírtál, apakoncepciójában és logikájában is kifogásolható. Először is, a szexualitás nem mélyre van fojtva bennem, hanem a helyére. Az valóban igaz, hogy ennek következtében tiszta maradok. A megfogalmazásodban azonban itt kezdődnek a problémák... Mi az, hogy tisztának maradni nem csak elfojtással lehet? Figyelj, szerintem te is tudod, hogy ez butaság. Akkor mégis hogyan maradjak tiszta? Öltözzek úgy, mint egy ribanc, vegyek fel mindenfélét, mutogassam fűnek-fának, hogy mim van, önkielégítsek, nézzek pornót, mert attól még szűz maradok? Szóval csináljak meg mindent, amit csak akarok, csak ne feküdjek le senkivel?Szerinted így lehet megőrizni a tisztaságot? A Biblia azt írja a Zsoltárokban, hogy az ifjú egyedül Isten beszédének megtartása áltat őrizheti meg tisztán az útját (119. Zsoltár 9). Ennek értelmében tehát úgy, ha erkölcsös marad, felöltözik rendesen, nem kavar senkivel, és nem követi a világot, hiszen aki Istennek akar tetszeni, az semmiképpen sem lehet a világ barátja. A kettő együtt nem megy, Isten nem viseli el együtt a bűnt és az ünneplést. Hidd el nekem, kedves Csernus, hogy az én személyiségem lényege Istenben van, a kereszténységben, ebben élek és ebben is maradok az Úr kegyelme által. Szóval ne aggódj, és a tanácsaidra sincsen szükségem, köszönöm. Úgy érzem, ebben a dologban teljesen összhangban vagyok magammal. Ha a világban lennék, pont akkor nem lennék egyenesben. Ezen az úton, amin járok, hidd el, sokkal, sokkal jobban meg lehet őrizni azt, amit meg szeretnék őrizni - sőt, igazából csak ezen az úton lehet igazán megőrizni. 

Képzeld el, hogy van egy csokid, amit nem szabad megenned. Félsz hogy véletlenül mégis meg fogod enni, ezért megfogod a csokit, és belerakod egy faládikába. Lecsukod a fedelét. A ládikát egy vastagfalú acél trezorba helyezed. A trezort ajtaját becsukod, rázárod, és a kulcsát a Dunába dobod.‎ Itt vagy most. A másik út pedig az, hogy akár egész nap az asztalon, a táskádban, a hűtőben lehet a csoki, te azt nem eszed meg. Addig, amíg azt nem lesz szabad megenni. A végeredmény ugyanaz, csak nincs ládika, nincs trezor, nincs kulcs amit keresni kellene.‎Nincs elfojtás, nincs tabu, nincs korlátozottság. Csak harmónia, szabadság és önelfogadó természetes nőiesség. Aki nem érzi magát számkivetettnek azért mert megtartja a csokit. Aki nem érzi magát feszélyezve mert megnézik. Akinek nincs szüksége kordonokra hogy elérje a kívánt eredményt az életben.
Hát nézd. Ha mutatsz nekem akár egyetlen olyan embert, aki úgy viselkedik, úgy öltözködik, úgy barátkozik, ahogy mindenki a világban, és 18-20 éves korában még nem volt intim kapcsolata - tehát megmaradt a tisztasága, teljes mértékben... mutass egyetlen egyet, és megemelem előtte a kalapomat. 
Szerintem te nem érted ennek az egésznek a lényegét. Én nem apáca vagyok, aki bezárta magát egy apátságba, egész nap betonfalak között mormolja az imákat szűzmáriához, és néha meglocsolja a virágait a kertben. Nem burkában élem a mindennapjaimat egy olyan országban, ahol már azért megköveznek, ha kilátszik a csupasz bokám. Nem vagyok aszkéta, aki a Himaláján él takaróba csomagolva egy barlangban. 18 éves budapesti lány vagyok, aki iskolába jár, barátai vannak, hallgat zenét, néz filmeket, vannak saját gondolatai, érzései. Felszállok a metróra, látom a Napot az égen, vannak kedvenc könyveim, szoktam nevetni és sírni, egyest kapni matekból, és utálom a sóskát. Egyszóval teljesen átlagos, normális ember vagyok. Az egyetlen lényeges és eltérő különbség köztem és a világi kortársaim között az, hogy én keresztény vagyok, ők meg nem azok. Én a Bibliát olvasom naponta, és nem a Harry Pottert, Jézus Krisztust mondom Istennek és nem Ed Sheerant, és szombatonként istentiszteletre járok a Hit Gyülekezetébe Istent tisztelni, nem pedig bulizni a Dobozba, és részegre piálni magamat. Nem káromkodom, nem szidok másokat, törekszem a jó kapcsolatokra az embertársaimmal, tisztelem a szüleimet, és   n e m  v i s e l k e d e m  e r k ö l c s t e l e n ü l. Semmit nem zárok széfbe, és a kulcsot sem dobom a Dunába. Nekem a szívem van belakatolva, egyedül Istené, és a kulcsa is Nála van. Amint már említettem, nem kordonokkal körülkerítve élem az életemet. Nem vagyok UFO; én is ezen a Földön járok, mint mindenki más, csak az én szívemben Jézus Krisztus dobog, és nem a pia, a drogok meg a szex. Ennyi az egész. Erkölcsösen élem az életem, és nem szabom magam ehhez a világhoz, mert egyszerűen nincsen szükségem rá.
Mielőtt Jézust elfogták, hogy keresztre feszítsék, így imádkozott: "Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tiéid. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban." János evangéliuma 17: 8-19
Kedves Csernus, igazából nem érdekel, meddig fogsz még pedálozni a magyarázataiddal, hogy miért vagyok apáca, mert úgysem tudsz elbizonytalanítani. Tudom, hogy kicsoda vagyok Istenben, és a világ minden gyönyöréért sem hagynám el Őt. Nem azért élek így, mert kötelező, hanem azért, mert így vagyok a helyemen. 


Most pedig egy kis szolgálati közlemény: augusztus 8-ig horvátolni vagyok, úgyhogy semmilyen kérdésre nem tudok, és nem is akarok válaszolni. Megértéseteket köszönöm, és mindenkinek további kellemes nyarat kívánok! <3 :)